A padlón fekszem…Összetörve, szárnya szegetten. Csak nézek magam elé üveges tekintettel, de nem látok már semmit, megállíthatatlanul folynak a könnyeim. A padlón mindig hideg van, fázom, félek, azt kívánom bárcsak elaludnék, és soha többé nem ébrednék fel. Haljak meg most, úgyis mindennek vége, minden összeomlott, nincsenek reményeim, vágyaim, kilátásaim. Ez maga a tömény SZOMORÚSÁG, maga […] Tovább

Találkozunk valakivel. Talán ismertük már rég, talán csak most látjuk először. De nem számít, mert közel érezzük magunkhoz. Még akkor is, ha esetleg mérföldek választanak el minket egymástól. Hasonló gondolatai, érzései vannak, mint nekünk, megtaláljuk a közös hangot. Arra gondolunk: talán lehet, hogy Ő az? Vajon lehetséges? Hogy lehet ez, mikor róla sosem gondoltuk volna, […] Tovább

Szókimondó vagyok. Hirtelen haragú. Nyers. Sokszor durva, mint a pokróc. Gyakran bántok, harapok, karmolok, szándékosan, élvezettel. Kéjes elégedettség árad szét bennem, fölényemet érzem, egy illékony diadalt, melyet az Egóm ül olyankor valódi Énem leigázott romjain. S mi jön ezután?   A tudat, hogy ismét a „NEM-ÉN” győzött, újra hátráltattam a fejlődésemet az Önmagam felé vezető […] Tovább

Az Élet számtalan próbát állít elénk, mindannyian kapunk pofonokat. Azért, hogy figyeljünk.  Minden kihívás – tanítás. A lecke sokszor nem derül ki azonnal. Néha az világítja meg a dolgokat, ha végiggondoljuk, hogy mit tettünk, mit kaptunk, hogy is volt. Máskor meg az segít, ha eltávolodunk a problémától, és egyszer, ha szerencsések vagyunk meg fogjuk látni […] Tovább

Szeretek írni. Talán máshoz nem is értek. Jóllehet ehhez sem… De ha a gondolataim, amik a fejemben cikáznak, vagy a problémáim, amiket átélek esetleg segítenek valakinek jobban megérteni önmagát, akkor megéri ezzel foglalkoznom. Útkereső vagyok, keresem az életembe kerülő dolgok okát, értelmét. Talán közel járok, talán az életnek sikerül lassan a fejembe vernie mindazt, amit […] Tovább